11:55-re volt meghívója Gabinak agyturkászásra (PCR tesztre).
Nem mondták ugyan, hogy ne együnk-igyunk, de jobb a békesség, mint egy érvénytelen teszt.
Gabinak a szokottnál sokkal korábban kellett kelnie, hogy az előrehozott reggeli napirendjét le tudja játszani és a reggeli kávék után is maradjon még három óra türelmi idő a teszt előtt. Nem kísérletezett azzal, hogy ismét legyűrje a jetlag, így délelőtt otthon maradt.
Én Madeirán meredek utcázok merő szórakozásból. Itt meredek utcák nincsenek, vannak helyette keskenyek. Nos reggelire elmentem keskeny utcázni Arrifes-be.
Egy darabig minden jól ment, de összetalálkoztam a helyi buszjárattal, és ez nem a legjobb helyen történt. A mögöttem jövők nem számítottak arra, hogy a kötsög külföldi ilyen hamar becsokizik, gondolták megyek még tovább, így vagy négyen már a faromban álltak. Tolatni már esélytelen volt.
A falhoz annyira mertem csak közel állni, hogy az a nyomorult harminc centis járda ne érjen a 19 colos felnin levő szerintem méregdrága és biztosítatlan gumihoz. A tükröket behajtottam, hogy az az öt centi is a rendelkezésére álljon a szemből érkező buszvezetőnek.
Ki is használta. Még a Spotify is visszafojtotta a lélegzetét, én meg simán magoztam volna meggyet a farpofáimmal...
Ponta Delgada felé megálltam a reptér mellett pár fotó erejéig.
Az autót bérlők számára mutatnám ezzel a képpel, hogy akik a P6 parkolóban kapják az autójukat, az a kép bal alsó sarkában látható. (MagicIsland, GoRentacar, stb).
A brandeknél bérlők a terminálból kilépve kb 50 méterre találják az autójukat. Persze emiatt 30-40 euró többlet költség sújtja őket, míg a fentiek mindössze 6-10 eurót számolnak fel (be van építve az árba)
Ponta Delgadát keresztül-kasul körbejártam. Az emberek zöme maszkozik.
Egyébként meglehetősen nagy a nyüzsgés a délelőtti órákban, de láttam én már itt három-négyszer ennyi embert is. Ponta Delgadának most elég gázos a besorolása a szinezett térkép alapján.
Hazafelé véve az irányt megláttam a Google autóját. A vezető ott téblábolt körülötte. Gyorsan félreálltam, hogy bevárom, és bevésetem magam a Street View-ba. Tíz perc után elfogyott a türelmem és mivel egyirányú úton álltam, úgy döntöttem gyorsan körbeszaladok és olyan helyen állok meg ahonnan szemmel tarthatom.
Pofára estem. mert mire körbeértem elszelelt.
11:40-re értünk a PCR sátor parkolójába.
Kb 15-20 kocsi állt előttünk. Nemcsak turisták, hanem helyiek is álltak a sorban. Előzésre, soronkívüliségre, priority-re nem volt fizikailag lehetőség. Több mint 40 perc várakozás után kerültünk a sátor bejáratához.
A kocsihoz jött egy tündérke és én nyújtottam neki a regisztrációs papírunkat, valamint közöltem vele, hogy noszpíkinglis, noszpíkportugal.
Azt mondja: Jesus!
Mondom: No Jesus. Janos.
Nem esett le neki.
A regisztrációs papírra azt mondta nem kell neki, hajtogassak belőle csákót.
Zsibavugagázott egy sort, aztán tájmozott, így rájöttem hogy a behívási időpontot akarja megtudni. Mutattam neki az SMS-t és ettől boldog lett. Kérte az igazolványainkat és elviharzott vele még azelőtt, hogy el tudtam volna neki google transzlátorozni, hogy "engem nem hívtak, ugye elmehetek?"
Bent a sátorban az előttem levő kocsiban ülővel valami adminisztratív probléma lehetett, mert csak álldigáltunk. A sátorból ekkor kiviharzott két védőfelszerelésbe öltözött vékonyka lány a kezükben egy-egy hatalmas pálcikával. Otthon az ilyenre a vurstliban vattacukrot tekernek...
Esküszöm ekkor vattás pálcával egy zsiráfból is lehet garatváladékot venni.
Mondtam lánykának ááááá.
Mondta no, no. Nose.
Megkavart kinn a szabad ég alatt. Visítottam mint a szopósmalac, közben hallottam hogy a mögöttem álló Bömcsit rükvercbe teszik...
Miután kikotort az tuti, hogy könnyebben kaptam levegőt az orromon mint előtte. Nem akarom tudni mi maradt a pálcikáin, és hogyan tudta abba a kicsi fiolába visszagyömöszölni.
Miután visszakaptuk az igazolványainkat, az előttünk levő klienst félreállították a sátron belül és mondták valahogy kerüljem ki. Ez mondjuk nem is lett volna nagy ügy, ha kilátok a könnyeim mögül. Így hát mentem arra amerre világosabb volt.
A parkolóban megálltunk könnyszárításra.
Az éppen akkor érkező furgon feliratán úgy nyerítettünk mint a kisgyerekek.
Na megjött az anális mintavevő.
A virágba borult utakon elgurultunk a közeli Solar O Rei dos Frangos nevű önkielégítő etetőbe.
Nem gondoltuk volna, hogy működhetnek már üzletek büfé jelleggel, de ez teljesen önkiszolgáló volt most is. A választék drasztikusan kisebb volt mint két évvel ezelőtt, de nem lehet okom a panaszra.
Le kell ülni egy szabad asztalhoz, jön egy felszolgáló aki kihozza az étkészletet és felveszi az ital rendelést. Ezzel az asztalod le van foglalva, lehet menni ételt szedni.
Mindenkinek maszkot kellett felvennie az ételes pulthoz. Ezután kezet kellett fertőtleníteni, majd nylon fólia kesztyűt húzni. A fertőtlenítés oka az volt, hogy a kesztyű felvételekor, ne szennyezd azokat, amelyekhez akaratlanul hozzáérsz. Felmarkolsz egy tányért és akár jenga tornyot is építhetsz paprikás csirke alkatrészekből. Van hal és valami ismeretlen akármi is.
Ha befejezted az étkezést, akkor ott lehet hagyni mindent és a pultnál lehet fizetni.
A két menü, a tukóla és a két kávé 20 eurót taksált.
A virágos utakon hazaindultunk.
Hazafelé mindenféle mellékúton mentünk.
Találkoztunk a bubifrizurás 2893-mal.
És a kefefrizurás traktorossal.
A manus rendes volt.
Benga gépével félreállt mert látta, hogy ma a tolatás nem erősségem.
