Az én világjáró, polip-pörkölt evő, büdös sajt kedvelő barátom James Bond John Bind megrótt, hogy nem elég képeket odatolni a blogra, hanem fikázzak is, mert egyébként boldog-boldogtalan idejön és kicsi lesz a sziget, nem fog a nagy testem elférni rajta, oszt bele toszogatnak a tengerbe.
Nos reggel Ponta Delgadáztam, mert látni akartam a helyi plázát, a Parque Atlantico-t.
Gondoltam veszek valamit a szállásadómnak, amiről nem bűzlik hogy helyi termék.
Reggel a városi közlekedés érdekes. A helyi autósoknak nagyon kiélesedett a szélesség érzékelésük, mert olyan gyorsan hajtanak a parkoló autók és a járdának nevezett 30 centi széles ösvény között, hogy az elképesztő. Vannak olyan autók, amelyek tükre nincs behajtva, mégis megmaradnak épségben. A szembe gyalogló behajtott karján retikült hordó hölgy se akad bele egyetlen autóba sem.
Totyogtam mint a tojógalamb, majd félreálltam navigációt babrálni. Egy teherautó viharzott el mellettem a macskakövön olyan sebességgel, hogy rengett a föld, nekem meg kiesett a fogtömésem. Könnyű neki az ő tükrei egy méterrel magasabban vannak, csak a gyalogosokat kell figyelje, nehogy egyiknek lenyomjon vele egy sallert.
A személyautók a keskeny to keskeny bekanyart úgy veszik, mint ahogy te lenyelsz egy osztrigát. Sutty.
Pirosat kapok és egy iskola előtt állunk. A kerítésen ülnek sorban a diákok. Az összesen maszk van. Fél méterre ül tőlem egy nagyon szép szemű gyereklány, mellette meg egy annyira csipás tini, hogy Lujza kutyám sírva könyörögne a receptért. Bámulok a lány fejébe, az meg az enyémbe. Le kéne fotózni. Még nyernék vele valami díjat.
A dilemmát megoldja a sárga nélkül rögtön zöldbe váltó lámpa.
A kipufogóbűzt elviszi a tengeri szél.
Nos a pláza sok említést nem érdemel. Ha a Westend vagy az Árkád pláza, akkor ez csak pl.
Viszont az üzletekben eladó valami eszelősen sok van.
Visszatérve a közlekedésre teljesen nyilvánvaló hogy nincs olyan, hogy a járda a gyalogosé, az úttest az autóé. Sőt a záróvonal is roppantul le van szarva, csak azért folyamatos vonal, mert Afonzó lusta volt felemelni az ecsetet, amikor az utcát festette. Ha valaki megáll a záróvonal mellett, mert ott van a gyógyszertár vagy az ATM, akkor kerülgeti a nép záróvonal átlépéssel.
Egy dolog viszont szent és az a gyalogátkelőhely. Ott a gyalogosnak akkor is elsőbbsége van, ha az járdán haladva öt milliszekundum alatt csinál egy szabályos katonai "jobbra át"-ot. Tehát neki nem kell az áthaladási szándékát egyértelműen jeleznie, elég ha csak rágondol, neked azonnal meg kell állni.
A zebraszentséget sok helyen megemelik tíz centivel, amolyan giga fekvőrendőrnek képzeld, amit ha nem veszel észre, akkor a golyóid beesnek a pedálok közé, mert akkorát dobbantasz a kocsival amikor áthajtasz rajta.
A helyi vezetők többnyire türelmesek a turistákkal.
 |
| Parkolóházban, óriásparkolókban le kell fényképezni ahol parkolok. Nincs annál gázabb, mint amikor elvesztesz egy kölcsönautót egy rohadt garázsban. Megtörtént 2018-ban... |
 |
| Rá kellett jönnöm, hogy a google autót vezető pali valahol itt lakik. Hiába mentem volna utána vigyorogva, ha nem tudom honnan kezdi e felvételt... |
Mai ebéd helyünk a Restaurante O Raião.
Büfé jellegű etető, ami jelenleg azt jelenti, hogy te mutogatsz és egy felszolgáló szedi össze neked a szégyentelenül megrakott tányérokat.
A szégyentelenség most nem a mi ismertetőjelünk, mert itt többnyire helyiek étkeznek. A szomszéd asztalnál levő család szerintem kétnaponta járhat ide, és közte nem is étkeznek, mert valami irtózatos mennyiséget ettek meg. Utána még elmentek újra megrakatni a tányérjaikat. Ahogy néztem ez itt nem jelent problémát.
A napsütésből belépve az étterembe a helyi főmuki azonnal egy emelettel lentebb küld minket, ahol az ételkimérés folyik. Itt is a szokásos az eljárás, leülsz, kapsz étkészletet, rendelsz italt és mehetsz kaját összemutogatni.
Namost a félhomályos helységben max egy bagoly lát rendesen, ezért kértük a felszolgálót, hogy a mály vájfnak ne adjon halat vagy tengeri szarokat gyümölcsöket, mert ha belekóstol, akkor megzöldül, amolyan Hulk-ká változik és mindent összetör. Így hát feltérképezték nekünk mire ne mutassunk rá.
Nagy vaksiban kirakattam minden finomat és örömmel fedeztem fel hogy van párolt vörös káposzta. Na azt is kértem egy jó adagot. Később a fényre kiérve és belekostólva rá kellett jönnöm, hogy a káposztát egy hülye séf sem turmixolja le és az is bizti, hogy nem turbózza fel fahéjjal.
Mindenesetre a tányéromon 7 óránál látható finomságot behunyt szemmel érdemes műélvezni, mert a látványa enyhén szólva is felkavaró. Rossznak nem volt rossz de ébredezett bennem a gyanú, hogy ez biz sült vér. (ha a nemzeti kajájuk a véreshurka ananásszal, akkor miért ne lenne az?)
Amikor arra járt a jóképű vidám pincér, megkérdeztem tőle, hogy ez blood?
Mivel neki elmondtam már, hogy nem beszélek nyelveket, mióta egy portugál nővérke az orromon keresztül kiszedte az agyam azon részét ami a nyelvtudásért felel, ezért ő azonnal eljátszotta élőben egy infúzióval kivéreztetett disznó haláltusáját.
Visszagondolva a megevett két falatra az összes szőrszálam derékszögbe állt az előző állapotához képest.
Hogy lenn maradjon ami már lent van, folytásnak kértem fagylaltot palacsintában, mert az tavalyelőtt nagyon finom volt.
De sajna mára már csak gofrira rakott fagyi maradt, mert a szakács szerint "süssön palacsintát, akinek két anyja van". Azért megadta a módját ennek is, szórt rá sok finomságot is.
A végére maradt volna a sok tej, kevés kávés mese, ami Gabi harca az összes portugál felszolgálóval. Náluk ezt a dolgot nem lehet csak úgy lekapuccsinózni, mert az itt tök más. Ennek a tejeskávénak a hivatalos neve meia de leite.
A mi felszolgálónk azonnal tudta mi a dörgés mielőtt kiszedtük volna a bölcstelefonunkból ezt a három, számunkra megtanulhatatlan szót.
Meg is hozta a csodát, ami vizuálisan tökéletesen fedte Gabi elképzeléseit. Egyben nem passzolt, az pedig a hőfoka, amit egy ukrán nyomott vizes reaktor is megirigyelhetett volna. A portugálok jól állnak gőzzel. A tejeskávét mindig négyszáz fok köré hevítik és biz a mennyiségénél és a vékony falu pohárnál fogva csak holnapra fog kihűlni.
Gabi morgott. Nem könnyű a kedvére tenni. Tavaly La Palma-n jegeskávét kért inkább. Akkor meg kapott egy sima presszókávét két jégkockával, akkor meg az volt a baj.
Jövőre fogok egy táblát csinálni. A mejte lejte felirattal és hogy a hőfoka legyen 10*PI celsius fok. De három tizedes pontossággal!
 |
| La Palma: jeges kávé / ice coffe |
Hegyi kalyiba, hegyi kutyával.
Szállás felé menet terelőútra kell hajtanunk.
Csatornázzák a főút egy szakaszát.
A sarok viszont kicsi a helyi járatnak. Nem probléma! Két ypszilonnal simarizsa.
A mai nap kirándulása: Salto do Cabrito
Jelezném, hogy sokan fenn parkolnak az út porában, miközben lenn van egy csecse parkoló. Kicsit meredek a lehajtás, de visszafelé még egy VW Up is vidáman fel tud menni rajta.
Csuda egy hely. Egy hegy hasadékából zúdul alá egy gyönyörű vízesés.
A patak vagy folyó vizének egy részét egy csövön egy öreg vízi erőműbe vezetik, ami a mai napig áramot termel. Valamit újítgattak benne, de azért ez nem a Niagara.
Az azori zöld energiában egészen jól áll, amely majd 35%-a a termelésnek. Madeira jobban áll ebben a nagy szelessége miatt. Itt a szélenergia nem számottevő, viszont van helyette több víz és geotermikus erőművük. A maradék 65%-a a termelésnek fosszilis energiára támaszkodik. Az erőművüket sajna nem találtam meg. Mondjuk ahhoz dukálna egy gáz vagy kőolaj terminal is.
Az alanti képen a hely szépe, és mellette az vagy a bátyja vagy egy idióta aki az ott töltött fél órában fel sem emelte a tekintetét a mobiljáról.
Ez pedig a másik idióta, aki idejött ebben a szűk szárú farmerben...
Cipőmet meg zoknimat még csak-csak levettem volna, de a nadrág az kizárt. Alatta a made in China gatyó nagy angol Thursday felirattal...
Hova megy a kötél?
Később megtaláltam a kötél túlsó végét, de ahhoz fel kellett mászni a fenti vaslépcsőn.
És bizony megérte.
A kötél felső végén ott volt két tinilány, meg a "vén kecske aki megnyalná a sót".
Néztem a tiniket ahogy a leereszkedéshez készülnek, néztem ahogy a fickó segíti őket. Az dologban az volt a felettébb érdekes, hogy a tinik láthatólag először csinálnak ilyet.
Mikor megláttak, megkérdeztem, hogy fotózhatom e őket. Megengedték.
Mikor startra készek lettek a fickó otthagyta a két lányt és leviharzott a közél alsó végéhez. Rövid idő múlva meghallottuk lentről a kiáltását, hogy lehet indulni.
Jó volt látni az örömüket a sikerük után.
Kaptak tőlem egy mély meghajlást.
A hapsi kérdezett tőlem valamit, de mondtam neki én nem akarok semmit sem kipróbálni, egyébként is még kitépném azt a csenevész fát amihez a kötelet kötötte.
A hegyoldalban feljebb van a fürdő parkolója.
Centro de Interpretação Ambiental da Caldeira Velha
Szép helyen van óriási panorámával az északi partra.
A parkolóból egy lépcsősoron lehet feljutni a fürdő bejárathoz, ahol eszelős hosszú sor állt.
Állítólag másfél órát lehet benn lenni, mert a covid miatt létszám korlát van. Gondolom egy ki - egy be a módszer.
Felhajtottam a három "azori kötelező" harmadik tagjához a Lagoa Fogo-hoz. Az alacsonyabbik kilátópontról a látvány gyönyörű ebben a felhős időben is. A többi pont benne van a felhőben. Ezen a héten nem volt még, hogy felhőmentes napom legyen ehhez a helyhez.
Ha az ember dél felé jön le a hegyről, akkor észbontó kilátásban lehet része Lagoa és Ponta Delgada irányába. Itt a szigetet nyugati irányban látod hosszában. Látni az óceánt mind az északi mind a déli oldalon. A dolog szépséghibája, hogy sehol egy normális megállási lehetőség.
De tuti meg lehet állni abnormálisban, ha elég szép az idő és megéri megrizikózni a fotókért cserébe némi anyázást.
Szállásomon a kertész füvet nyír.
A kert közel két hektár. Nem lehet olyan nagyon car kertésznek lenni, még akkor sem, ha neki kell kivinni a szemetet a kapuhoz. (Mondjuk a Mitsubishi platósával szokta levinni)
Egyébként kinn az utakon rengeteg ember dolgozik a közterület rendben tartásán.
Rengeteg utcaseprő, rengeteg "útszél" karbantartó. Szinte biztos hogy nem közmunkás bérért dolgoznak.
A minap Nordeste közlében levő strandon két életerős fiatalember üldögélt úszómesterként egy alig látogatott strandon. És ez így van jól. Inkább normális fizetésért csinálja azt a keveset amivel megbízták, mint hogy a segélyezési napokat várja.
