Háromnegyed öt. Első kávé.
Kicsi meló, kicsi olvasgatás - napkeltére újra álmos leszek.
Ma kedvenc szórakozásommal töltöttem a délelőttöt, kanyarogtam mindenfelé Ribeira Grande és Santa Barbara környékén.
Először a legelők közötti aszfaltutakat jártam körbe, mentem mindenfelé, ahová aszfalt vezetett. Megnéztem közelről a zerge-marhákat, akik olyan tehenek, amelyek meredek hegyoldalakra másznak fel legelni. Ezek a meredélyeken mindig oldalt állnak, gondolom térdelnek az egyik oldalon, mert valószínűleg biológiailag képtelenek lennének úgy állni, mint a szelfiző lányok.
Az is jó kérdés, hogy a fejésre önként lejönnek, mert oly fejlett a kötelesség tudatuk, vagy a gazda csalja le őket egy csokor lucernával?
Navigációban görcsöltem a Google Maps AndroidAutós változatával, de sajna teljes mértékben használhatatlan. Ha beszakad az internet, akkor szétesik a kapcsolat, a térkép pedig elveszti a tervet.
A sűrű net hiányt nem lefedettségi hibának tartom, hanem teljes bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy a szolgáltatok a prioritási sor végére teszik a roaming ügyfeleket. Két éve volt helyi sim kártyám és nem volt semmi gondom.
Délelőtt bementem Ribeira Grande-ba és megvilágosodtam. Itt majdnem mindenki maszkozik.
Rá kellett ébrednem hogy a sziget szét van bontva több besorolásba és ha nem itt élsz, akkor nem árt tudnod, hogy hol vannak ezek a határok.
Ilyen a tenger északon:
Keskeny utcás kanyargásaim közben láthattam, hogy itt sem fenékig tejfel egy buszvezető élete. A falra tapasztott furgon, amit ez a busz kerül ki jobban nem tudott volna félreállni. Két legény cibálta belőle kifelé a mosógépet, amit ebbe a házba hoztak.
A busz kb három perc alatt tudta le az akadályt.
Riberia Grande érdekes városka a maga kétarcúságával.
Félreálltam egy kisboltnál és bevásároltam gyümölcsökből. A szemben levő kocsmából fürkésző tekintettel figyelt a helyi alkohol klub tagsága.
Ebédügyi tájékoztató:
Ha sokat és jót akarsz kajálni, és nem akarod otthagyni a heti béredet, akkor irány a Sunset Beach - Restaurante & Bar ami Sao Roque és Livramento tengerpartra eső határánál van.
A képen látható szörnyedelem az úgynevezett "francesinha".
A tükörtojás és a sajthalom alatt két vékony tészta réteg van, amelybe elrejtettek egy szelet húst, sonkaszeleteket, kolbászkákat, rengeteg sült bacont. Az egész nyakon van öntve szósszal és szerintem tányér nélkül nyom vagy negyven dekát.
Gabi egy gigantikus sültet rendelt, na az sem volt elaprózva.
Hogy ne legyen hiány semmiben három komplett gerezd fokhagyma is volt héjastúl mellé rakva. (ezt nekem adta)
Az egész a tukólával 27 petákot nyomott csak.
Hazafelé beugrottam egy pékségbe ropogós péksütiért.
Felvettem a maszkomat és két perc múlva tudtam hogy ez egy komoly bünti három gerezd fokhagyma után. Mire a sor elejére értem már tudtam milyen lehet a férfi alsók sorsa. A krónikus oxigénhiány miatt mutogatással kértem a süteményeimet, könnybe lábadt szememmel véletlenül ötvenessel fizettem ki az egy-húszat. Kaptam is vissza fél kiló fémtallért.
Az egész történt úgy, hogy megcsörrent a telefonja és kiírt egy portugál számot. Ettől úgy megijedt, hogy a telefont messze eltartva magától hangosan sikoltozott hogy "hívásom van, hívásom van"!
Mondom jól van vegyük fel, majd én a professzionális anti-fonetikus angolommal elsimítom a köztünk tátongó kulturális szakadékot. A túlvégnek is lehettek gondjai mert miután selymes baritonommal közöltem vele hogy sajnos nem beszélek angolul, akkor kérdezte hogy én vagyok e a gábriéllá maria. Nem árultam el neki hogy én a Mister Kiss vagyok, mert akkor ennek a beszélgetésnek is csúfos vége lett volna. Ehelyett ismét közöltem vele hogy nem beszélem a nyelvet írjon emailt vagy SMS-t! Ötödikre beugrott neki ááá text messzidzs!
Bingó.
Nem nőttek ők még fel a digitális világhoz. Kérdem én felhívták volna محمد بن راشد آل مكتوم -ot vagy 席勤平-et is? Nem egyszerűbb egy email vagy egy SMS?
Végül megtudtuk, hogy Lagoa-ban a kórház mögött vesznek mintát.
Ma elmentünk arra, hogy ismeretünk legyen a helyről, ne holnap kelljen keresgélnünk. Találtunk is egy bazi nagy sátrat az egyik parkolóban, úgy nézem csak simán be kell hajtanunk.
Gabi kérdi: Nem megyünk be most? Le tudhatjuk az egész nyomort már ma.
Mondom neki: Három gerezd fokhagyma van bennem. Ha kinyitom a számat akkor abban a sátorban nem marad élő ember.
Én még eddig a percig sem kaptam értesítést.
