Ma jeles napra ébredtünk.
Sok sok évvel ezelőtt ezen a napon kezdtem meg az első körömet a nap körül.
Akinek ezt nehéz így feldolgozni: születésnapom van.
Éjjel megjött a PCR teszt eredménye: negatívak vagyunk. A lelet emailban érkező pdf, A mintavételtől számított 11. órában éjszaka érkezett meg.
Reggelire lementem a pékségbe, a Continentébe, na meg a kocsiba gázolajért.
Lagoában feltűnő változás az az, hogy elveszett a nyüzsgés. Nincsenek sietős emberek, nem látni fiatalokat összeverődve beszélgetni. A pékségben alig vannak reggelizők, az előtte levő terasz szinte üres. A Continente pinceparkolója kong az ürességtől, a felszíniben meg áll vagy tíz autó. Átrendezte az itteniek életét is ez a dög vírus.
A gázolaj 1.30.
Értelmet nyer a Wise kártya, mert egy tízessel olcsóbb rajta az euró, mint az OTP-sen. Az autó 8,5-öt evett százon, tuti nem volt tele a tank az átvételkor. Valószínűleg az előttem levő bérlő szívatott meg, mert ez az autó teli tankról indulva bőven fut egy százast mire elmozdul a mutató.
Gyönyörű napsütéses idő van.
Az Azorira érkezőknek ez egy nagyon fontos dolog. Ha felhős az idő, akkor a három alap látnivalóból kettőhöz nincs sok értelme elmenni. Esős időre marad számos más lehetséges tennivaló, ha az ember eléggé felkészült. Ez többnyire nem így van, ezért érdemes elgondolkodni Rita programjain.
E beszámolómban majdnem minden nap megadom azt az éttermet, ahol ebédeltünk. Akinek szintén éttermes gondolatai vannak, azoknak ez elég nagy segítség lehet, hiszen a portugáloknak nem erősségük a saját üzleteik menedzselése. Az internetes jelenlét non plus ultrája a számukra az hogy feltesznek egy barkács weblapot, amit soha többé nem frissítenek. Így a feltett képek a tavaly elbocsátott séf vizsgamunkái, a nyitvatartási idő meg úgy ahogy van nem igaz. A Google meg szerintem ismeretlen a számukra. Nem buták ők, csak nem tartanak lépést a világ azon felével, akik képtelenek leengedni a mobilt tartó kezüket valamint képtelenek lennének GPS nélkül megtalálni egy éttermet.
A GPS meg bizony kell, mert van olyan étterem, amit akkor sem látsz meg, ha ott állsz a bejáratától öt méterre.
Mai célpontom Santo Antonio-ban a 4 Platanos étterem.
Odafelé egy darabig országutaztunk, majd hajrá be a legelők közé bocit és bocigazdát nézni. Szeretünk az ilyen keskeny utakon tejszállító kamionnal találkozni :)
Az Azorin az a szép, hogy a természetben minden olyan tök pipec.
A hegyek tökéletes süveg formájú kúpok, rajtuk tökéletes fűtakaró. Mindenhol szép sövények választják el a legelőket és úgy általában, mindenhonnan a gondozottság világít.
Terceira például úgy néz ki felülről, mint egy gigantikus rácsos linzer. Mindenhol kis kőkerítések osztják apróbb területre a legelőket.
A fű a szigeteken gyönyörű. Nincsenek kiégett foltok, mindenhol egyforma magas, egyformán zöld.
A házakon már nem látszik annyira a "pipec-ség", mert nehéz az ilyen magas páratartalom mellett csodás vakolatokat fenntartani. Viszont a járda tiszta, az út szélén pedig nincs térdig érő gaz.
A helyi buszjárat is lejön a főútról, be a mellette fekvő településekre.
Tavalyelőtt a szomszédos telken egy boci legelészett.
Most egy ház épül rá, ami kasztrálja az étterem üvegfalai mögül élvezhető kilátást.
Gondolom az étterem tulajdonosa nem felhőtlenül boldog.
A marhát profi módon csinálják ezen a helyen. Én azt állítom hogy van olyan ügyes a séf, mint az Ábel marházójában.
A képen látható két kaja és két ital plusz két kávé 27 euró volt.
Megint boci.
Az út szélén egyedül. Szomorú is volt.
Szerintem nem ilyen piercinget akart.
A Sete Cidades egy olyan csoda, amit az ember szeme alig tud befogadni.
A déli végében ott van az elhagyott szálloda, ami egy téves beruházás eredménye. Bárki is akart ott sok pénzt keresni, azzal nem számolt, hogy egy évben mennyi a felhős napok száma ezen a helyen.
Ha ott vagytok és szép az idő érdemes lent is elmenni mindkét oldalon annyira északra amennyire lehet.
A caldera peremén sokan túráznak.
Ez egyébként egy erdészeti/mezőgazdasági út, két éve végig mentem rajta autóval.
