A reggeli csavargás kezdetén újra beálltam tankolni. Szomorúan konstatáltam, hogy uszkve nyolc liter gázolajjal rövidített meg az, aki ezt a kocsit előttem bérelte. Kizártnak tartom, hogy a Sixtes személyzet szipkázná le a tankokból azt amit észrevétlenül le lehet nyúlni. Túl macerás.
Azért vicces, hogy a huszonegyedik században képtelenek vagyunk egy tartályban levő folyadék pontos mennyiségét detektálni és egy autó üzemanyag kijelzője nyolcadonként lépdel. Azt bezzeg ki tudja írni a dög, hogy az elmúlt két automatikus motorleállítással annyi CO2 kibocsátást takarított meg, hogy ezzel megelőzött öt centi jégolvadást az Antarktiszon.
Ma délelőtt olyan helyekre gurultam el, ahová még nem húztam csíkot a Google Mapson.
Úgy tűnik hogy beindult a turizmus, mert két kocsival is találkoztam a legelők között, amit turisták vezettek. Felismerhetőek, mert a vadiúj autóban a bal oldalon ül a kakas, jobbján meg a tojója és ugyanúgy örülnek minden tarka tehéngyereknek mint én.
A nem turista Toyota platóssal dönget észvesztő sebességgel a tejbegyűjtő felé. Ők kilenckor már túl vannak a délelőtti műszak felén.
Ma mielőtt feljutottam volna a hegyekbe az EN3-2A úton megint összefutottam a helyi járattal. A kialakult dugó szerintem tök mindennapos a helyieknek és a buszvezetőnek is.
Ugyanebben a szűkfaluban van egy kicsi emlékhely benne egy szerintem jól megcsinált szoborral. Épp azt fotózgattam, amikor egy nagyon rosszul öltözött helyi megállt mellettem és elmesélte hogy a szobrász épp a szemben levő házban lakik. Nem tudom mi indította a beszélgetés kezdeményezésére, de ezután a rövid mondat után tovább is ment.
Az illető nem volt ittas, nem volt csöves, hanem csak egyszerűen megdöbbentő volt rajta a vasalt ing, a koszos melegítő alsó-felső és az irdatlan nagy zöld gumicsizma, melynek száraiba simán befért volna a cingár lábai mellé még két-két bagett.
A szemben levő "szobrász házából" eszelősen csaholt a szobrász kutyája az első emeleti üveghiányos ablakból. Először azt hittem beszorult, de később kijött a teraszra izmozni, én meg hamar elhúztam a belem.
A szobrász háza mellett óriási vízmosás.
A benne levő nagy kövekből gondolom, hogy itt nem babra megy a játék, ha nagy eső van a hegyekben.
Benne pad és festett csempékből álló falikép.
Míg csodálod az elpazarolt műremeket itt az isten háta mögötti buszmegállóban elrejtve, elgondolkozol azon az emberen, aki az egész napját azzal töltötte hogy ezeket a csempéket a falra felragasztgassa.
Szinte biztos, hogy volt segítsége, akivel együtt borozgattak a nagy melegben...
Na Tiago pajtás, fogd meg a poharam és add a következő csempét....
Fenn a hegyekben minden annyira zöld, hogy az elképesztő. Ami nem zöld az vagy virág vagy tehén.
Ezeken a helyeken nem árt ha a telódba le van töltve az offline térkép, mert az internet nagyon kókadt. Térerőd az van, hogy szükség esetén tudj segítséget hívni, de adatforgalom az nincs.
Itt a villanyászok sem sokat gecózhatnak az oszlopcserénél. Ha nem tudják kihúzni, akkor eltörik :)
Északon található a sziget legszebb óceánra néző kilátása. Legalábbis szerintem ez viszi a pálmát: Santa Iria
Ottlétemkor olyan intenzív volt a virágok illata, hogy bizonyos helyekről egyszerűen menekülnöm kellett. Mióta megkaptam a pfizert azóta "kiélesedett" a szaglásom. Ezt már több embertől hallottam, ezért nem tekintem hippohondriának a dolgot.
Nyolcan voltunk ott. Hat turista és két emléktárgy árus.
Ez elég rossz arány szegényeknek. Mondjuk az egyik tuti nem portugál volt. Kőkemény perui vonásokkal rendelkezett.
Hangos gyomorkorgás jelezte, hogy rövidesen ebédelnem kell, egyébként a gyomrom elszedi a vért az agyamtól. Régebben ez más szerv feladata volt, dehát múlnak az évek...
Hazafelé ezen az országúton megengedett szédítő 60-as tempót derékba törte egy gulya. Asszem így mondják. A marha az gulya, a szarvas az csorda, a disznó meg a konda.
Álltunk szép csendben, amíg a kétemberes plusz zöld kulipintyót húzós toyotás cowboyos csapat elvonult.
A mai ebédünk helyszínének eldöntését illetően nem volt tökéletes összhang kettőnk között.
A hétfő és a kedd itt az éttermek szokásos szünnapjai közé tartozik, ezért meglehetősén beszűkült a lista és végül a tuti befutó a traktorbutik lett.
Ezt a dicső nevet 2017-ben kapta tőlem a hosszú nevű Restaurante da Associação Agrícola de São Miguel. Akkor ugyanis az épület körül volt rakva számtalan csili-vili traktorral. Annyi volt itt, hogy nem fért el a máshol, vélhetően akkor érkezett egy hajóra való rakomány. Ezekből a gépekből egy darabért is vagy háromszor annyit kell letejelni, mint a vasalt tökűnek kellett a Bentley-ért.
Kis tehén táp keverő szállító egység
Ne tudd meg: Nagy tehén táp keverő és szállító egység
Az étteremre egy rövidített név fért csak fel.
És akkor következzen a nap meséje.
Hogy is vett palira - véleményem szerint igencsak ízléstelen módon - az intézmény barátságos felszolgálója.
Az étlap az abrosz amiről enni fogsz.
Ezen választottuk ki, hogy mit szeretnénk enni, ami persze nem volt egyforma.
Megjött a jókedvű felszolgáló akinek elmondtam, hogy anyám nyelvén kívül nem beszélek nyelveket, de erősségem a jelbeszéd és nagy a bizalmam abban hogy két kulturált ember képes megérteni egymást közös nyelv híján is még abban az esetben is ha az egyik én vagyok.
Miután kiválasztottad mit akarsz, akkor megadod hogy 20 vagy 30 dekás húst kérsz, majd azt hogy közepesen sütve vagy még majdnem élve. Majd megadod milyen köretet kérsz.
Gabi megmutogatta mit kér, majd a felszolgáló menni is akart. Hé hő hóóó-val megállítottam és elmutogattam, hogy én mit kérek. Bólogatott írta a kis jegyzetét, ekkor még nem tudtam hogy belül vadul röhög. Halvány gőzöm sem volt hogy mit karattyol angolul, de szerintem ő sem tudta mert nagyon gyorsban nyomatta. Egy biztos, nem kérdezett semmit.
Úgy jó negyed óra múlva ki is hozott két egyforma kaját, miközben kétfélét rendeltünk.
Mi meg csak néztünk egymásra mint, ahogy az ebédjeink tették még valamikor élő korukban.
Mielőtt bármit kérdeztünk volna megérkezett a kolléganője két adag újabb étellel amit szépen odapasszentott az asztalon előre eltervezetten üresen hagyott helyekre. Mielőtt sikerült volna megszólalnunk négy adag sült krumpli is hipp-hopp ott termett.
Próbáltunk kérdezni, de biza ebben is profi módon megakadályozott ugyanis felsorolta hogy mi micsoda és gondolom a végére odatette angolul az egészet te rendelted....."te f.sz"
Letettünk az értelmetlen vitáról, arról hogy vigye vissza, hiszen nyelvtudás híján a nézőközönség számára mi voltunk a két dagadt bunkó. Úgyhogy urasan vettük a buktát, mondtam Gabinak becsomagoltatom vacsira, vagy megetetem a szállás kutyájával, de nagyobb bohócot már nem csinálok magamból.
A további félreértéseket elkerülendő a Google Translatorba beírtam, hogy félreértette a rendelésünket, így hát csomagolja be nekünk vacsorára. Az arcátlan még hangosan röhögött is. Nem vigyorogtam vele, helyette kívántam neki a makkjára egy pattanást.
Rendeltem még tőle egy maracujás süteményt fagylalttal, de mielőtt elviharzott mutattam neki kicsi kezemmel, hogy egy darabot, nem egy egész tortát. Süti jött, fagyi nem.
Summa summárum: vagy mi nézünk ki nagyon baleknak, vagy ez az új stílus a traktorbutikban. Figyeljetek oda, hogy nehogy kibabráljanak veletek is. Számomra ép ésszel fel nem fogható, hogy ki gondol olyat komolyan, hogy ketten megeszünk 80 deka húst ebédre?
Szégyenbödön
A szállás felé féldepressziósan keresztül hajtottunk a helyi vörös zónán Rabo de Peixén.
Nem, nem fekszenek temetetlen halottak az út szélén lepedőbe csavarva. Az élet folyik a maga módján. A parti szűk utcás rész nagyon zsúfolt. Ember ember hátán.
Zárom mai soraimat és ezúton kívánok mégy egy kiadós székrekedést is ennek a vendéglátáshoz méltatlan embernek.
